7.Amnézia

Sziasztok.Bocsi a késésért, de nem akart összejönni.Na mind1, itt vagyok. 
Nagyon köszönöm azoknak akik komiznak,igazán jól esik. 
Nos, remélem elnyeri tetszéseteket.
Még most se derül ki, hogy kicsoda követte.Majd a köviben, vagy mégse? Meglátjuk :D 
Jó olvasást :) 
Timy 

Mindenhol feketeség volt,semmit nem láttam.Aztán hirtelen kezdtem hallani hangokat:
-Mikor fog felébredni?-ki tudtam venni, hogy ez Maddie hangja.
-Fent vagyok-suttogtam.Ennyi tellett tőlem.Lassan kinyitottam a szemeimet,viszont rögtön visszazártam,mivel túl erős volt a fény.Aztán erőt vettem magamon,és újra kinyitottam.Lassan-lassan, kezdtem megszokni.
-Aly-ölelt meg Lessa-Szólok az orvosnak-azzal ki is ment Maddie-vel az oldalán.Körbenéztem.Egy kórházi kórteremben voltam.szinte minden fehér volt.Rá voltam kötve egy gépre,amely a szívverésemet mutatta.
Hirtelen berontott valaki,mire a gép gyorsabban kezdett csipogni.Mit ne mondjak,megijedtem.
-Aly-jött be egy 20 éveiben járó fiú-Felébredtél.Ne tudd meg,hogy aggódtam.-hadarta le.Oké,oké,de ki is ő?
Nem volt időm gondolkodni,mivel bejött az orvos.
-Nos,jó reggelt.
-Önnek is.Öhm,hányadika?-fogalmam se volt mennyit feküdtem itt.
-17.-válaszolt a fiú.
-És mennyi ideje vagyok itt?
-Másfél napja.-válaszolt Maddie.
-És ő kicsoda?-mutattam a fiúra,akinek lehervadt a mosoly az arcáról.
-Nem ismered?-meresztett nagy szemeket Lessa.
-Kellene?-kérdeztem zavartan
-Valahogy úgy-sóhajtott az emlitett,majd elhagyta a termet.
-Hát ez nem volt szép-jegyezte meg Maddie.
-Doktor úr, mi történt velem?-kérdeztem.
-Szaladtál valaki elől,és megcsúsztál.Beverted a fejed egy kicsit,mitől gyenge eszméletvesztésed lett.Az imént kiment fiatalember kapott el.Mit ne mondjak több millióan akarnának a helyedbe lenni.-mosolygott.-Meddig emlékszel?-kérdezte.
-Karácsonyig.Viszont most melegebb van.-éreztem,hogy sülök meg.
-Talán,mert július van.Most viszont pihenésre van szükséged.Ti-mutatott a barátnőimre-10 perc-azzal kiment.
-Meghibbantál Aly?-esett nekem Lessa-Mondd,hogy viccelsz,és emlékszel Ericre-utasitott.Viszont nem tudtam eleget tenni utasitásainak.Fogalmam se volt,hogy ki az a srác.Eddig annyit tudok róla,hogy a neve Eric.
-Lessa,halál komolyan mondom,hogy fogalmam sincs ki ő.Mit kellene tudnom?-kérdeztem
-Hogy belé vagy zúgva-mondta Maddie,mire nevetni kezdtem.
-És miért mondta az orvos,hogy több millióan lennének a helyembe.
-Jajj, basszus, mert híres.Eric Saade-mondta Lessa.
Abban a pillanatban,mint az áramütés, oly gyorsan tért vissza az emlékezetem.A szaladás,a vizicsata, a vacsora, Adammel való veszekedése.Még az illatát is az orromba éreztem.
Viszont,ez még marad az én titkom egy ideig.Belém bújt a kisördög,van kedvem játszani az emberek agyával.
-Nem, nem emlékszek semmire-füllentettem.Csak imádkozni tudtam,hogy ne legyek kiszámitható.
-Reménytelen eset-vont vállat sóhajtva Lessa.
-Nos akkor megyünk.Még bent kel maradnod egy kicsit.Jó éjt, aztán jöjjön vissza az emlékezeted.
-Szia-köszönt Lessa is,majd kimentek.
-Hamarabb mint gondolnád visszajön-mosolyodtam el ördögien,majd a jobb oldalamra fordulva,álomba szenderültem.

***

Reggel szipogásokra ébredtem.A kisördög még bennem volt,így nem nyitottam ki a szemem,csak óvatosan kilestem szemhéjam mögül.Eric az ágy mellett ült,arcát tenyerébe temetve.És sirt...
Büntudatom támadt,de nem volt mit tegyek.Akkor még nem emlékeztem rá.Most viszont igen.
Ideje véget vetni a játékomnak.
Kinyitottam a szemeimet,majd nyújtózkodni kezdtem,mire Eric felemelte a fejét.
-Jó reggelt.Nem zavarlak-állt volna fel,de visszarántottam a székbe.
-Neked is.Nem zavarsz-mondtam.
-Emlékszel rám?-kérdezte reménnyel teli hangon és egy halvány mosollyal az arcán.Azt hittem,mentem kómába kerülök,olyan aranyos volt.
-I-igen-dadogtam.Kikerekedtek szemei,mosolya vigyorrá alakult.
-Tényleg?
-Igen-feleltem határozottan.-És köszi, hogy behoztál.
-Ez csak természetes-mosolygott.
-De kicsoda követett?-kérdeztem.
-Nem tudom.Nem ismerem.-rántott vállat.
-Nem lényeg.Bocsi.
-Miért?-kérdezte.
-Hogy nem emlékeztem rád.-mondtam mire felnevetett.
-Nem a te hibád.-simitotta kezét kézfejemre.Kezünkre néztem, ahogy ő is.Majd közeledni kezdett a feje.Már csak pár centi választott el egymástól, amikor bejött az egyik orvos.
Rögtön szétrebbentünk, Eric elvette a kezét az enyémről, és a hajába túrt.
-Jó reggelt.-köszönt a doktor amikor letette a lapokat a kezéből.-Hogy érzed magad?
-Nagyon jól.
-Az emlékezettel, hogy állsz?-érdeklődött.
-Arra is emlékszem hány óra volt amikor kimentem a házból.-mosolyogtam.
-Akkor jó.-mondta majd megvizsgált.Persze előtte kitessékelte Ericket a kórteremből.-Úgy látom minden rendben.Ma még itt ülsz, ha minden rendben este haza mehetsz.-mosolygott-Pihenj-azzal kiment.Lessa és Maddie vette át a helyét.
-Jó reggelt csajszi.-ültek le az ágyra.
-Nektek is-mosolyogtam.
-Hogy állsz az emlékezettel?-kérdezte Lessa.
-Komolyan, orvos kellene legyél-mutattam rá-Jól.Emlékszek mindenre.-mosolyogtam.
-Erickre is?-kérdezte Maddie.
-Főleg-vigyorodtam el.
-Még jó, nem tudod milyen szarul volt, míg el voltál ájulva.Ki nem mozdult innen másfél napig-magyarázta Lessa.
-Olyan aranyos-áradoztam.
-Oké oké, mi is tudjuk-kuncogott Maddie.-Volt bent a reggel?
-Igen.-éreztem, hogy pirulok, ezért hajamba túrtam.
-Valamit titkol-mutatott rám Lessa.
-Én, dehogy-füllentettem.
-Naaa.Minket nem versz át.-mondta Maddie.
-Háááááát....-nyújtottam el a szó végét.
-Nyögd már ki Aly-utasitott Lessa.
-Majdnem....-nem fejezhettem be, a csajok arcáról itélve vették az adást.
-Nem.
-De.
-Komoly?-meresztett nagy szemeket Lessa.
-Komoly.-mosolyodtam el-És ma este megyek haza, ha minden oké.-tereltem témát.
-Az jó.Nos én megyek-állt fel Maddie.
-Én is, hivatnak a munkába, francom tudja mit akarnak.Beszélünk.Pihenj-követte Maddie példáját Lessa is, majd elmentek.
Úgy gondoltam megfogadom tanácsukat, így kényelmesen elhelyezkedtem, várva, hogy az álom elragadjon.