15.Miért?

Sziasztok! Bocsánat a késésért, csak nem volt ihletem.Jellemző... 
Nos a részről annyit, hogy nem a legjobb, de ezt amolyan ajándékként szánom a több mint 6000 látogatóért :)
Jó olvasást kívánok és komizzatok 
Timy 
UI:Nagyon köszönöm az előzőhöz érkezett komikat :D

Maddie volt az.
-Mi van már?-nyöszörögtem.
-Gyere Aly,menjünk.-közölte hidegen.A csaj nem itta meg a reggeli kávéját.Lassan felültem,Erickre néztem, aludt.Egy sóhajtás közepette felálltam,megigazítottam a hajam a tükörbe,majd egy utolsó pillantás Erickre, és követtem Maddiet,aki kiment.
Másnap reggel.
Az orvos irodájába tartok.Eric állapotát akarom tudakolni.Jelenleg alszik.
-Nos,ma amikor felkel akkor megvizsgáljuk, és ha minden rendben akkor a nap folyamán haza mehet.-közölte.
-Rendben, köszönöm.Viszlát-léptem ki.
(---)
Maddie bement az étteremben, én pedig itt tengek Stockholm utcáin.Nincs kedvem hazamenni.Elvégre nem árt egy reggeli kiadós séta.
Már egy jó ideje sétáltam amikor mellém toppant valaki.Mindenre számitottam, csak pont rá nem.
-Helló-köszönt vidáman.
-Szia Molly.-mosolyogtam zavartan.
-Tudom,hogy nem vagyok a legjobb sétatárs, csupán csak megismerni akarlak.-itt körülbelül úgy nézhettem rá mint egy UFO-ra.
-Öhm oké...
A séta végére, csodák csodájára életben voltam.Kiderült: Molly egész jófej,összebarátkoztunk,számot cseréltünk,stb.
Hazaérve minden érzévszervem szerepet kapott: megcsapta az orrom egy ismerős férfiiilat,megláttam egy férficipőt,ráadásul cuppogásokat hallottam Lessa szobájából: nyitva volt az ajtó.Mivel az ő szobája az első a folyósón, akarva akaratlanul elmentem előtte.Miket tartogat még a mai nap?Jó hamar kibékültek.Lessa esetében egy az egymillióval, hogy plyan hamar kibéküljön egy fiúval.Úgy látszik Alex volt az az egy.Halkan beosontam a szobámba.
Az ágyon a ruhám díszelgett.Felemeltem,egyből megcsapta az orromat Eric illata.Ilyen hamar szívja magába?
Mindenesetre gyorsan vállfára akasztottam és betettem a szekrénybe.Majd felkaptam egy farmer térdnadrágot és egy fehér atlétát,valamint fehérnemüt és a fürdőbe mentem.Lezuhanyoztam,fogat mostam,majd felöltöztem és kimentem.
-Jézusom!-kiálltott fel Lessa amikor meglátott.
-Ennyire ilyesztő legyek?-néztem végig magamon.
-Nem, igazán jó ez a felszerelés, de megijesztesz.Hogy a francba másztál te az ötödik emeletig?
-Öhm...liftel-adtam az egyértelmű választ.
-Nem hallottam amikor jöttél.-sütötte le a szemeit.
-Na azért-kuncogtam majd a konyhába mentem.
-Reggelit, ebédet,uzsonnát?-kérdeztem zavarodottan-Hány óra?
-13:53-nézett Alex az órájára.
-Jól elment Molly-val az idő.Szóval?
-Molly?-kérdeztek vissza.
-Igen.Vele sétáltam amiután Maddie dolgozni ment.-vontam vállat.-Na kértek kaját?-bólintottak.
-Mégis hogy tudtad elviselni?-kérdezte evés közbe Alex.
-Tök jó fej.Amúgy is, nem tudom miért utáljátok.Amiért szakitott Erickel, nem biztos,hogy utálatos.Ez is meg kellett egyszer történjen-vontam vállat.
Ezt követően gyorsan peregtek az események: hangos ajtócsapódás,Kevin megjelenik,közli,hogy Eric mindent hallott, én pedig utánna szaladok.
-Eric várj már meg.-kiálltottam öt perc szaladás után már a parkban.
-Mégis miért?-fordult meg.-Hogy újra kioktass? Köszönöm, nem kérek belőle.Elég volt már Aly.Nem még kel megjátszd magad.Felfogtam.Csak játszodtál velem, ahogy Molly is,megvártad még beléd szeretek,majd lassan távolodsz.Mehetsz, és éld tovább az ilyen életet.-minden egyes szava rágógumiként tapadt a szívemhez.
-Te szerinted, ha játszodtam volna veled,ott ültem volna éjjel a kórházba?Mert, hogy te is tudd, nem sokat aludtam.Miért?Miattad.De úgy látszik neked nem tetszik, ha vannak még olyan személyek akik aggódnak érted.Maradhattam volna az étterembe,elvehettem volna a kocsid,a telefonod,a személyid, akármit.Tudtam volna elég ártalmat csinálni neked Eric.De nem tettem.Miért? Mert megkedveltelek,kezdtem azt hinni, hogy nem vagy egy öntelt sztárocska.Te nagyon úgy látszik tévedtem.Csak azért is, hogy tudd meg még egyszer kimondom: nem körülötted forog a világ.-kiabáltam vele, miközben arcomon fokozatosan folytak a könnyeim.-Gyűlöllek Eric Khaled Saade-mondanivalóm erősítéseként lendült a kezem,hatalmas pofont hagyva arcán.
Sarkon fordultam, és mit sem törődve könnyeimmel,hazaszaladtam.nem bántam meg amit tettem.Ha túl beképzelt a valóság megfigyeléséhez, leglább egy leckét kapjon.És igenis gyűlölöm amiért olyasmiket mondott nekem.Viszont az egyik kifejezés mágnesként vonta a figyelmemet: "megvártad még beléd szeretek".Nem tudom, hogy igaz-e, vagy hazudott,minden esetre volt még két személy aki csak tudhatja.
Felérve az ötödikre, hangosan bevágtam az ajtót magam után,majd a konyhába mentem.
-Beszéljetek-néztem Kevinre és Alexre-Mit mondott rólam nektek Eric?
-Sok mindent.-válaszolt Kevin.-Mit csinált megint?
-Ne tapasztald soha amit én az utóbbi öt percben.Gyűlölöm.-mondtam.Újra könnyek szöktek a szemembe.
-Nem Aly,nem gyűlölöd.-ölelt meg Lessa-Hogy gyűlölnéd?
-Ahogy te eddig Alexet.
-Naa-nyavalygott az emlitett,mire felnevettem.
-Minden rendben.-hajoltam el Lessától.
-Biztos?Vagy ahogy beérsz a szobádba, már úszni fogsz a könnyeidtől?-kérdezte.
-Rendben leszek.-bólintottam, majd a szobám fele vettem az irányt.Amikor benyitottam menten azt hittem elájulok.-Te mit keresel itt?-kérdeztem ingerülten az ágyamon ülő Erictől-Egyáltalán, hogy jutottál be?
-Még te faggattad Kevint és Alexet, és bocsánatot akartam kérni.-állt fel.
-Cch..azt hiszed, hogy azok után, hogy a fejemhez vágsz olyan dolgokat,hogy életem végéig emlékezni fogok minden egyes szóra, jössz ide bocsánatot kérni?Fárasztod az energiád öcsi.Kimehetsz.-mutattam a mögöttem levő ajtóra.
-Aly.Csak hallgass meg.Én nem gondoltam komolyan azokat amiket mondtam, csak úgy hirtelen felindulásból robbant.
-Rám.És elvégre nem is tudom mi volt, hogy úgy megharagudtál.De ha úgy van, úgy legyen.Kimész?-kérdeztem újra.
-Nem fogok,amíg meg nem bocsájtasz.
-Oké, megbocsájtok.Kimész?-mutattam az ajtóra ismét.
-Miért olyan nehéz ez?-temette arcát a tenyerébe.
-Mert szépen elszartad, már bocsánat.Ha nem lett volna mindez...-felkapta a fejét.
-Akkor?-kérdezte.
-Akkor más lett volna-sóhajtottam.
-Úgy látom,mennem kell.Hát akkor...szia...-keze már a kilincsen volt,de visszafordult.Kérdőn néztem rá,mire csak magához rántott és szorosan megölelt. (szerk.megj:most akarnám látni az arcokat :D)-Bocsánat.-hajolt el, majd kiment.
Miért neheziti meg a dolgom?Miért hagytam elmenni?Szeretem.Igenis szeretem.-ezekkel a gondolatokkal téptem fel a szobám ajtaját, majd egy mukk nélkül a lakásét is.A lépcsőházba láttam,hogy Eric nem a liftet választotta,hanem épp most van a harmadikon.Mázlimra a lift épp a mi emeletünkön tartózkodott,így gyors bepattantam és megnyomtam a földszintet.Mikor leért,láttam,hogy Eric épp ki akart lépni.
-Várj-kiáltottam, mire megfordult.Leszaladtam még azt a négy lépcsőfokot,majd karjaiba ugrottam és ajkaimat az övéire tapasztottam...