16.-THE END

 Hát sziasztok! 
Mint látjátok, itt vagyok.Igenám, de a blog végével jöttem.Nagyon sajnálom, de ez nekem nem megy.Két okból is: 1.Kinőttem Eric rajongásából. 2.Nem birom. Ezen kívül még két blogom van a neonon, amiket sikeresen be akarok fejezni, azok által búcsút inteni a fanfictionoknak.
Ez alkalommal, amikor utoljára irtam nektek részt (ami mellesleg elég rosszul sikerült), meg szeretném köszönni a több mint 10.000 kattintást, és 30 rendszeres olvasót, valamint a több mint 90 kommentet.Ezek nekem sokat jelentenek, örülök, hogy olvastátok a blogomat.
Annyit elmondanák még, hogy nem fogok eltünni, a történeteket amik Ericről szólnak,szívesen elolvasom.
Köszönöm mégegyszer, és bocsánat ha felháborítalak titeket ezzel.
Jó olvasást utoljára itt. 
Timy♥
Amikor megszólalt az ébresztőórám,azt se tudtam milyen nap van, vagy egyáltalán fiú vagyok-e vagy lány.
Furcsa érzéssel botorkáltam le a földszintre.Apa a kávéját iszogatta, a reggeli sportújság olvasása kíséretében, míg anya az egyik divatmagazint tanulmányozta, reggeli közben.
-Öhm..jó reggelt.-köszöntem kicsit kómásan, rekedt hangon.Össze voltam zavarodva.Mi történt végülis?
-Neked is -mosolyogtak rám szüleim.
Reggelim elfogyasztása után a fürdőt céloztam meg.Szokásos reggeli teendőim elvégzése után felvettem egy világos farmert, egy fehér atlétával,és az elmaradhatatlan conversemmel,vittem fel egy halvány sminket, majd felkaptam a telefonom és a táskám, elbúcsúztam szüleimtől és mentem is ki, ahol Lessa és Maddie már vártak.
-Hogy aludtál? -kérdeze Maddie.
-Furcsán.-mondtam tömören.
-Azta.Olyat is lehet?-vonta fel Lessa a szemöldökét.
-Nagyon úgy néz ki.Szóval Stocholmban voltunk, szülők nélkül, meghaltak.Nem jártunk suliba, 19 évesek voltunk.És volt egy pasi.Tipikus barna hajú,barna szemű, cuki pofi, izmos test.Ő húsz volt.És mindenféle marhaság.-forgattam meg a szemeimet.
-És nekünk nem hagytál senkit? -kérdezte Maddie, a sértődöttet játszva.
-Dehogynem.-nevettem fel.-A két táncosát.
-Mi, híres pasi volt? -meresztett rám Lessa nagy szemeket.
-Igen.Énekes.
-Aztaa..és a nevét tudod? -kíváncsiskodott.
-Öö..valamilyen Eric.-vontam vállat.
-Álmodhatnék én is ilyeneket.-húzta el Maddie a száját.
Beérve a suliba kivettem a szekrényemből a könyveket és megindultam a már jól ismert földrajz terem felé.
-Azt el is felejtettem mondani, hogy én ukrán, te -mutattam Lessára- olasz, míg Maddie, te angol származású volt.
-Ez is megvolt, mégsincs este.-bólintott elismerően az utóbb említett barátnőm.
-Jó reggelt osztály.-jött be a tanár, mellette egy kb. velem egyidős pasival.-Bemutatnám nektek Eric-et,az új osztálytársatokat.Alyosha mellett még van egy üres hely.-mondta a tanár.Felkaptam a fejem, tekintetem egy jól ismert barna szempárba ütközött...

Szünet

Nagyon sajnálom, de nincs erőm folytatni a blogot.Legalábbis egy ideig nem lesznek részek.Tényleg nagyon sajnálom, de ígérem, amint tudok, írni fogok.
Most megköszönném a több mint 9000 látogatást és a 30 rendszeres olvasót :D Ezek nagyon de nagyon sokat jelentenek nekem.
Sajnálom, tényleg, és ígérem, hogy amint tudok hozok részt :)

Timy